2011. szeptember 8., csütörtök

CHF

Hosszú hónapok óta téma mindenhol a svájci frank, annak erőssége és a hazai (svájci), valamint a magyar gazdaságra gyakorolt hatása.

Nem kívánok közgazdasági elemzést írni, szó sincs róla! Viszont néhány érdekességet azért leírok, mert Magyarországról ezt nem látjuk, ill. mást figyelünk (mennyi lesz már megint a törlesztőrészletünk).

Ahogy az euróval szemben erősödött a frank, egyre többen kezdtek átjárni a határmenti területekről Németországba vásárolni. Többszörösen megéri, hiszen alapvetően is sokkal olcsóbb minden, ráadásul a korábbi 1,5-ös átváltási árfolyam helyett 1,007-re esett a konverziós ráta és akkor még nem is említettem, hogy az ÁFA visszaigényelhető (erről már korábban írtam).

Ez a nagy szomszédban vásárolási láz mindenféle fórumot megmozgatott. A svájci fogyasztóvédelmisek elkezdtek utánajárni, hogy ugyan miért kerül sokszor többszörösébe egy és ugyanazon termék Svájcban, mint Németországban (arról sehol nem esett szó, hogy a fizetések is magasabbak). Tévés vitaműsorok is zajlottak ezen témában. A nyomás hatására a 2 legnagyobb kereskedelmi hálózat (a Coop és a Migros) tárgyalni kezdett a multinacionális beszállítókkal, hogy csökkentsék az áraikat, és aki nem akarta, attól nem rendeltek többet. Majd bekövetkezett az árcsökkentés is.

A médiában a munkahelyek elvesztésétől való félelemről írnak. Hiszen, ha az erős frank miatt versenyképtelen lesz a svájci export, ha az euróban fizetett megrendelések miatt lemondanak itteni megrendeléseket, ill. ha a svájci emberek kint vásárolnak, a kiskereskedelem is megsínyli. Láttam olyan boltot, ahol ki van írva a kirakatra, hogy az árakat hozzáigazították a frank/euró átváltási árfolyamhoz és a különbözetet egy az egyben a vásárlóknak adják át, vagyis annyival csökkentik az árakat, amennyivel olcsóbban tudták kintről beszerezni az árut. Mindezt pedig azért, hogy munkahelyüket megőrizhessék. Ez is rajta volt a lapon.

Az exportőrökön és a fogyasztókon kívül a svájci túrizmus is megsínyli a frank erősségét. Kevesebben jönnek, mert az amúgy is drága Svájc még drágább lett és a svájciak is máshová mennek nyaralni. A Zürichi Turisztikai Iroda pl. gyorsan új célcsoportot kreált és most elsősorban a tehetősebb rétegekre, az üzleti utazókra és a Svájcban élő és dolgozó külföldiekre koncentrálnak - ők mindigis jobban vevők voltak és kevésbé árérzékenyek, az interjú szerint legalábbis.

A portugál nagykövetség svájci munkatársai szeptember elején sztrájkba léptek, mégpedig az erős frank miatt "elértéktelenedett", euróban kapott fizetésük miatt. Ráadásul 2010 elején a megszorító intézkedések nyomán 10%-kal csökkentették azt. A csökkentés előtt még havi nettó 4.000 frank körüli összeget vihettek haza, ez mára a frank erősödésének köszönhetően csupán 2.600. Ennyiből megélni Svájcban nem olyan könnyű (tegnap hallottam egy svájci ismerősömtől, h a szociális egély 1.800 frank, de ennek még nem jártam utána, hogy igaz-e). De arra biztosan emlékszik mindenki, hogy szegénynek tekinthető Svájcban az, aki (egyedülállóként) 2.200 franknál kevesebbet keres. Na, hát ennél nem sokkal többet kapnak szegény portugál konzulátusi alkalmazottak.

Pont az "árfolyamrögzítés" napján olvastam, hogy a konstanziaknak (Németország, közvetlenül a svájci határ mellett) már nagyon elege van a svájci bevásárlóturizmusból és nagyon jónéven vennék, ha lenne hetente egy svájci-mentes nap, amikor nyugodtan intézhetnék ők is a bevásárlásaikat. Tanúsíthatom, hogy akár hétköznap, akár hétvégén mentünk, embertömegek hömpölyögtek Konstanz utcáin és boltjaiban.

Összességében Svájcnak sem jön jól az erős frank árfolyam, gazdaságát veszélyezteti. Már egy ideje szó van róla, hogy ez az árfolyam (az euróval szemben) tarthatatlan, káros, de konkrét lépéseket nem tett az állam, a jegybank. A mostani árfolyamrögzítés is úgy néz ki, hogy a svájci nemzeti bank bejelentette, hogy hajlandó nagy mennyiségű eurót vásárolni, hogy fenntarsa a kívánt 1,2-es minimum átváltási arányt. Volt már ilyen korábban is, nem is régen, 2009. márciusában. Ebben az időszakban a SNB az 55,8 milliárd frankos szintről 238 milliárdra növelte az ország devizatartalékait (értsd euró). A kívánt 1,5-ös átváltási arányt csak rövid ideig sikerült fenntartani ezzel a manőverrel. A frank újra erősödésbe kezdett, és a devizatartalékok ennek értéke folyamatosan csökkent, így 32 milliárd eurós veszteség keletkezett. Ez természetesen máig élénken él minden svájci emlékezetében, ezért is habozott olyan sokáig az SNB, hogy meglépje-e újra ugyanazt, mint 2 évvel ezelőtt.

Németül beszélőknek és a pénzügyi helyzet iránt érdeklődőknek erősen ajánlom ezt a cikket elolvasásra (a pénzügyi válságról), és ezt is (ez az USA gazdaságáról, ill. annak hamarosan várható kipukkanásáról szól).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése