2011. július 23., szombat

Szentendrei skanzen



Már rég jártunk a skanzenben, akkor is valamilyen rendezvényen, ezért nem tudtunk alaposan körülnézni. Valójában olyan nagy a skanzen, hogy most sem tudtunk mindent megnézni. Ahhoz, hogy az ember minden tájegység minden házába bemenjen, meghallgassa a hozzáértő személyzet érdekes elbeszélését, egy napra biztos szükség van. És ha hétvégén megyünk, akkor még program is van (Szöszmötölős Szombat, Régimódi Vasárnap).


Mi hétvégén mentünk, mert Bogit alapvetően - és tulajdonképpen kizárólag - a kézműves foglalkozások érdeklik. Egy kompromisszummal a skanzen bejárásával kezdtünk (mégpedig a skanzen vonatra felpattanva és így eljutva a skanzen legtávolabbi pontjára), hogy aztán nyugodtan leülhessünk és ne kelljen állandóan az órát figyelni, hogy legyen időnk bejárni a területet is. Az egyik helyen az iskolai kézműves foglalkozásokat tartó Andi nénivel futottunk össze. Kicsi a világ. Nagyon megörült a találkozásnak, jót beszélgettünk.



A skanzen igazán igényes lett. Az egész terület egyébként is nagyon hangulatos, a nagy terület miatt az ember vidéken érzi magát (jó, tényleg "vidéken" van). Minden házban van valami érdekes, akár az adott tájegységről, akár egy népszokásról, vagy egyébről. Mindenhol van elhozható kinyomtatott anyag (recept, természetes takarítási praktikák stb.). A Magtárban lévő vasúttörténeti kiállítás különösen tetszett. Bogit a kézműves dolgokon kívül a tanya állatai és a mosószappannal való hagyományos kézi mosás kötötte le.


Egész napos program, érdemes nyitásra menni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése