2011. július 7., csütörtök

Múzeumok Éjszakája



Örültünk, hogy épp itthon vagyunk Magyarországon ezen a napon. Ráadásul társaságunk is volt, így 4 gyerek, 4 felnőtt szépen nekivágott az éjszakának. Budapest azonban nagy, a múzeumok távol vannak egymástól, és a rendezvény nevében szereplő éjszaka nem is annyira éjszaka...

Így fordulhatott elő, hogy több helyre elindultunk, aztán közben vagy bezárt, vagy előzetes bejelentkezés szükségeltetett, ami nekünk nem volt. Ellenben minden létező közlekedési eszközt igénybe vettünk és nagyjából egész Budapestet bejártuk velük. Végül, hogy azért valamit mégiscsak lássunk, a Füvészkertben kötöttünk ki, ahol a Viktória virágzását tekintettük meg. Az estére beharangzott programok közül ez izgatta leginkább a gyerekek fantáziáját, ugyanis a Viktóriának kb. 1 méter átmérőjű a levele, ami - az előzetes tájékoztatás szerint - egy gyereket is elbír. Zárás előtt 10 perccel még beslisszoltunk a Füvészkertbe, és beálltunk a Viktória ház előtt kígyózó sorba. Egy mesterséges tó (medence) van tele ezekkel a vizililiomokkal, amelyek kizárólag éjszaka virágoznak, ráadásul egy-egy virág csak két napig. Az első éjjel krémfehér, a második éjjel rózsaszín, majd lebukik a víz alá.

Szerencsére a csoportunkban lévő egyik gyerek, Enci kisebb termetű, így megkérdeztük, hogy ő "kipróbálhatja-e" a levelet. A helyi segítők beemelték és törökülésben helyet foglalt a levélen. Azonnal ő lett az est sztárja, mindenki őt fényképezte. Üröm az örömben, hogy sajnos egy kis víz beszivárgott a levélbe, így a nadrágja csurom víz lett és aznap éjszaka bizony csöppet sem volt meleg...


Összességében a gyerekek nagyon élvezték az estét, mert együtt lehettek, ráadásul éjszaka, de a múzeumokhoz nem sok köze volt a programnak.


Másnap Szegeden újra kísérletet tettünk egy kis kultúrális programra. Itt is egy kicsit későn indultunk, de a kisebb távolságok, az emberi lépték miatt nagyobb sikerrel jártunk. A Reök Palota előtt tűzzsonglőrök mutatványában gyönyörködtünk, a palotában pedig kortárs festők műveiben. Természetesen maga az épület is megér egy misét, hiszen szecessiós stílusával Szeged egyik legszebb épülete, ami néhány éve újult meg.

A szervezés - sajnos - elmarad a Svájcban megszokottól. Jók a próbálkozások (pl. múzeumi járat), de nem áll össze egységes egésszé (pl. a múzeumi járatok megállóit megtalálni nagy kihívás volt számunkra). És ha már éjszaka, akkor legyen éjszaka! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése