2011. július 9., szombat

Macskaland

Az alábbi eset Józsival történt meg, és sokáig nem is hittem el neki, hogy a történet igaz. Majd amikor számonkért, hogy mostanában miért nem írok a blogra, azt válaszoltam, hogy azért, mert velem nem történik semmi érdekes, vele azonban igen, úgyhogy legyen szíves megosztani velünk élményeit. Íme:


Az ember munka után hazamegy, mint rendesen, és próbálja a munka világának aznapi csodálatos eseményeit teljes elszántsággal kitörölni az agyából. Ezen lazító-zsibbasztó tevékenységek magukban foglalják a kávé készítését szertartását, a jórészt értelmetlen hírportálok átnézését, a családtagok skype-os napi beszámlóit, stb., stb. Természetesen mindez azt jelenti, hogy a külvilág történéseinek érdemi része csak töredékes formában érhető tetten az agyban. Így fordulhatott elő, hogy este 9 körül a lakás belsejéből szokatlan zajok jutottak el az agykérgem elvileg észlelésért felelős részébe, de ekkor még olyan alacsony intenzitással, hogy nem váltott ki belőlem semmilyen azonnali cselekvési ingert. Egy kicsit később - még mindig az internetes világ népszerű témáinak vonzásában (kávégépek házi átalakítása, legújabb hangfalak, alagútépítési technikák terepasztalon, órák világa stb.) lebegve arra lettem figyelmes a szemem sarkából tekintve, hogy egy macskának látszó tárgy suhan át lopakodó üzemmódban a nappalin.


Ez sok szempontból is kedvezőtlen fordulatot jelentett az amúgy kellemesen csordogáló péntek estére nézve. Az észlelést követően azonnali Rambo üzemmódra kapcsolva leszereltem a Vileda típusú, vállról indítható macskamegsemmisítő csapásmérővé alakítható kézi felmosószett nyelét (némi késedelemmel, mert a franc tudja, hogy működnek az ilyen bonyolult eszközök) és üldözőbe vettem az addigra egérutat (macskautat) nyert illetéktelen behatolót.


Sportszerű nehezítésként említem, hogy a lakás - elrendezéséből adódóan - alkalmatlan kistermetű, hangtalan, fürge és ravasz állatok szisztematikus üldözésére és befogására. Tehát mire a teljes harckészültség (mégiscsak egy veszélyes jószágról van szó) elrendelését követően elindultam, a macska eltűnt. A földszinten megtisztítottam a területet, és harci alakzatban indultam az emeletre. Szobáról szobára (mind az oroszok Leningrádnál a II. világháború alatt) szorítottam ki az ellenséget és végül a gardrób szektor egyik bunkerében bukkantam rá a vörös veszedelemre (a macskaszem a macskákon kész lebukás ilyen helyzetekben). Sikerült a félkatonai felmosónyéllel leterelni a földszintre, ahol az étkezőasztal rejtekében alakította ki harci állását. Többnyelvű audiokommentáromban megemlítettem neki, hogy Józsi itt lakik, macska meg nem, és hát tulajdonképpen, ha nincs más, akkor adé mittenandomot modnanék ezen a ponton.


Azért, hogy macska úr hazamehessen, kinyitottam mindkét ajtót és fenyegető fellépésemmel megpróbáltam az ajtó felé terelni, de nem jártam sikerrel, mert kicselezte ezt a manővert és felment ismét az emeletre. Ahogy a lépcsőn utána eredtem, hallottam, hogy jelentős csörömpöléssel mozog a területen. Mondtam neki, hogyha ez a hangszóró volt, akkor többé nem ismerek kíméletet. Nem az volt, szerencsére, de a macska ismét a szokásos gardróbban felállított bunkerban vonult vissza. Ekkor arra gondoltam, hogy a tárgyalásokat megpróbálom a közös érdekek mentén kölcsönös engedményekkel gördülékenyebbé tenni, és némi tejjel egy tálkában megpróbáltam korrumpálni ellenfelemet.


A kísérlet többszöri többnyelvű felhívás ellenére (Achtung, Achtung, figyelem) sem járt sikerrel, így a végén közöltem, hogy utolsó felhívás, ez nem gyakorlat, azonnal feltartott lábbal hagyja el a területet (ami az enyém). Ezzel elkezdtem verni a bunker tetejét, mire ő lemenekült és a szokásos helyen a földszinten, az étkezőasztal alatt tanyázott le. Ezt követően némi testcselezés és az újságtartó-kanapé tengelyen történő oda-vissza mozgás után ismét bemerevedni látszottak az álláspontok. Ekkorra már a felek idegrendszere kezdte felmondani a szolgálatot és a hangulat pattanásig feszült, a bíró az óráját nézte a hosszabbítás hosszabbításában. Mindkét ajtó nyitva volt, mégsem indult el a szabadság irányába a macska. Ekkor jutott az eszembe, hogy az elhúzható teraszajtó pompás ötlet lehet, és végül így is lett: kislisszolt nagy kegyesen és még visszanyávogott, hogy döntetlenben kiegyezik, de csak mert én külföldi vagyok. Aztán láttam, hogy egy-két ajándék bogyót hagyott az asztal alatt...

1 megjegyzés: