2011. június 20., hétfő

Bogi levizsgázott

Ezen is túl vagyunk... Nem volt kis dolog. Egyrészt a felkészülés, hiszen a svájci iskola mellett, ami egész napos, még a magyar tananyagot is tanulnia kellett (ráadásul tőlünk szülőktől, akik sem tanári felkészültséggel nem rendelkezünk, sem a gyerekek által tanárként elfogadott kategóriába nem tartozunk), másrészt egy éves tananyagra kellett emlékeznie. Az itteni tanárok mind azzal fogadtak, hogy nem lesz könnyű, sőt, és hogy ez érettségi szint. Mi is tudtunk, de Bogit nem akartuk ezzel terhelni, nyomasztani.


Tegnap már nagy volt az izgalom, mindannyiunkban. Ma reggel 9-től 13 óráig tartott a vizsga, 3 fős vizsgabizottság előtt, 7 tantárgyból! Alapvetően írásbeli volt, de utána szóban is rákérdeztek dolgokra, tulajdonképpen segítő szándékkal. Bogi úgy izgult, remegett az izgalomtól. Úgy gondoltuk, ha ezen túl lesz, egy darabig nem lesz olyan kihívás az életében, amin ne tudna úrrá lenni.


Nem mondom, hogy ez lett élete legszebb bizonyítványa, mert nem, de sikerült a vizsga, önerőből, és most ez a fontos.


A tanárok azt javasolták, hogy legközelebb próbáljuk meg a kinti bizonyítványt honosíttatni és ha van olyan tárgy, amit kint nem tanítanak, itthon pedig igen (pl. magyar nyelv és irodalom), akkor csak abból kell vizsgát tenni, nem az összes tárgyból.

3 megjegyzés:

  1. Gratulálok!
    Huh, eszembe jutottak a saját vizsgadrukkjaim! Hogy' izgultam én is mindig!
    Szép volt Bogi!

    VálaszTörlés
  2. Gratulálok én is! Nem tudtam, hogy Bogi tulajdonképpen két iskolában teljesít egyszerre, és két ország követelményeinek felel meg, ez nagyon nagy dolog!!!

    VálaszTörlés
  3. Bogi nevében is köszönöm a gratulációkat! Valóban nagy dolog ez, büszkék is vagyunk rá. Viszont ennek kapcsán tudatosult bennünk még inkább, hogy mennyire fontos, hogy megtanítsuk tanulni, átlátni a lényeget, hogy minden témakörnek legyen egy szerkezete, amit aztán meg tud tölteni az adott tartalommal. Ez már fél siker - lenne, ha sikerülne megtanulnia. :)

    VálaszTörlés