2011. május 2., hétfő

Fodrásznál

Ellenállhatatlan erővel tört rám a vágy, hogy végre megszabaduljak "hajzuhatagom" nagyobb részétől, ezért azon nyomban megkérdeztem itteni ismerőseimet, hogy ki tud jó fodrászt ajánlani és a legmeggyőzőbben fodrásza mellett érvelőét még aznap fel is hívtam időpontegyztetés céljából.


A svájci nemzetköziség itt is megnyilvánult. A fodrász egy ghánai anyuka és svájci apuka leánya, nagyon helyes volt. Sokat beszélgettünk. Azonnal leszögezte, hogy ő pont ilyen struktúrájú hajra vágyik, mint az enyém, és nem nagyon vágna belőle. Puff neki, ugrott a rövidebb haj lehetősége. Viszont azt mondta, hogy megritkítja, így kevésbé lesz nehéz és elöl is egy kicsit rövidebbre vágja, hogy jobban lássak, de megmarad a szépsége és továbbra is fel lehet tűzni.


Mindez persze az otthoni ár többszöröséért, de extraként (bár azt hiszem, ez Svájcban nem is számít annak) választhattam, hogy milyen itallal szeretném szomjamat oltani, amit kis csinos tálcán nyomban fel is szolgált nekem Nancy, a fodrász.


Megtudtam tőle, hogy az igazi afro-haj nem tud hosszúra megnőni. Illetve viszonylag hosszú (magyar viszonylatokban mondjuk középhosszú, vállig érő), de csigásan összeugrik, ezért nem látszik hosszúnak. Tudjuk, hogy a göndör haj jóval szárazabb az egyenesénél, ez fokozottan érvényes a feketék csigás hajára, így egy idő, ill. hossz után törik is. Ez a másik oka annak, hogy nem nő meg a hajuk (a hosszú hajú fekete nők vagy nem ghánaiak és más a hajszerkezetük, vagy nem eredeti a hajuk - gondolom én). Ez Afrikában igen praktikus.


Ami az én új frizurámat illeti: tulajdonképpen senki az égvilágon nem vette észre, hogy fodrásznál voltam... :)

2 megjegyzés:

  1. Se a fodrász lányt, se magamat nem fényképeztem le... :)De belinkeltem egy ghánai kislány fényképét, akinek olyan típusú a haja, mint amiről írtam.

    VálaszTörlés