2011. március 26., szombat

Testi és lelki táplálék


Tegnap estig még fogalmunk sem volt róla, hogy milyen nagyszerű program vár ránk a mai napon. Ekkor kaptam ugyanis egy magyar ismerősömtől (örök hála, Éva!) egy e-mail-t, hogy a Magyarház Alapítvány szervezésében szombaton délelőtt Berecz András Kossuth díjas mesemondó tesz látogatást a zürichi magyar közösségnél. A magyar iskolába járó gyerekek számára ingyenes volt az előadás (az iskolának van minimális tandíja), a külsősöknek pedig fejenként 10 frank volt a hozzájárulás díja.

A magyar közösség plébániáján kb. 60-70-en lehettünk (bár az is lehet, hogy többen, csak az első sorban ülő gyerekeket nem láttam). Berecz András stílusa, ami zseniális, egyedi és utánozhatatlan, kicsiket-nagyokat lenyűgözött, mindenki hangosan nevetett a mesemondón. De sokszor elég volt csak ránézni, már attól is mosolyra derült az arcunk. Ő is élvezte a közönséget, különösen a kicsiket, menet közben többször kérte, hogy valaki fényképezze le őket neki, mert olyan ennivalóan helyesek. Teljesen otthonosan, közvetlenül viselkedett, néhány perc elteltével - a történet közben - az ingét is levette. Felvettük az előadást, de azt kérte, hogy a Youtube-ra lehetőleg ne töltsük fel, úgyhogy ezt tiszteletben tartjuk. A vele készült fényképet azonban publikálhatjuk. :) Néhány szót váltottunk is az előadás végén, ugyanis mindenképpen el akartam neki mondani, hogy mekkora élmény volt őt hallgatni. Azt mondta, gyerekeknek nem szokott előadni, ezért egy kicsit tartott ettől a naptól, hiszen itt sok kisgyerek volt, de abban maradtunk, hogy a gyerekek mindent értenek, ill. a lényeget értik. És fantasztikus közönség. Puszival és kézfogással köszöntünk el és ez annyira természetes volt. Mindannyian feltöltődve, jó hangulatban távoztunk, egy fontos utolsó bölcsességgel gazdagodva: "Szíved, ha szűk, a Föld tágasságának mi haszna?" Ízelítőként ez a mondás élőben tőle itt.

Fényképek Berecz Andrásról itt.

A lelki feltöltődés után a közeli Lindt gyár boltját kerestük fel. Már régóta motoszkált a gondolat a fejemben, mert - mint már korábban írtam - nagy csokifogyasztók vagyunk. A Lindt&Sprüngli gyár a Zürisee partján, Kilchbergben található (a ZIS egyik campus-ától pár 100 méterre). Zürich Hauptbahnhof-ról 11 perc vonattal (S8-assal, vagy S24-essel). Viszonylag csöndes kis város, csupán az áthaladó forgalomnak köszönhetően van mozgás benne. A balatoni települések lehetnek ilyenek egy szezonon kívüli hétvégi napon. Az állomáson - reményeimet beteljesítve - volt útbaigazító tábla, ami az irányon kívül azt is mutatta, hogy 10 perc gyalogútra kell készülnünk. És valóban, hamarosan rábukkantunk a cég központjára, vagyis a modern irodaépületre és a gyárra. Az irodaépület utcafrontjának földszintjén van a gyár boltja. A bejárat előtt egy magyar hölgy szólított meg minket - hallotat, hogy magyarul beszélünk. Örömét fejezte ki, hogy magyarokkal találkozik.


Talán mondanom sem kell, hogy ez itt a csokiimádók Mekkája. Csoki minden színben, formában, ízben és mennyiségben! Itt csupán az ember pénztárcája és teherbíróképessége szab határt a vásárlási kedvnek. De ha azt gondolnánk, hogy ez a csúcs, akkor tévedünk. Ugyanis van még egy bolt, a húsvéti vásár jegyében, a gyár háta mögött, pár száz méterre az elsőtől. Itt viszont nyulak tömkelege (jó, tudom, hogy a nyúl egy szapora állat és ez itt bizony meg is látszott). Pici, kicsi, közepes, nagy, óriási. Aranynyuszi-mintás bögre, tojástartó, tálka, húsvéti csokival töltve. Nyuszigyerkek, nyuszicsalád fészekben. Fehér-, tej- és keserűcsoki nyuszi. És még folytathatnám. Nem jöttünk el üres kézzel... :) A pénztáraknál kis kosárkákban kóstoló bonbonok (Lindor golyócskák pl.) voltak kitéve, amiből szabadon lehetett venni, sőt fel is hívták rá a figyelmünket.

Fényképek a csokihegyekről itt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése