2011. március 2., szerda

Önsegítő körök Németországban


Nem is gondoltam volna, hogy németórán ennyi érdekes dolgot fogunk tanulni! Nem nyelvileg, vagy nyelvtanilag, hanem témában. Legutóbb az idő (mik az időrabló tevékenységek és szokások, mit tehetünk ellenük) és az időmérés volt a téma (a napórát a vízóra követte, aminek a továbbfejlesztett változata volt a homokóra), most pedig a munka témakörön belül vannak igen hasznos ismeretek.

Németországban már jó ideje léteznek önsegítő körök (Tauschringe), ahol a tagok a munkájukat, szolgáltatásukat (vagyis azt, amihez értenek) közvetlenül cserélik egymás között. A fizetési eszköz a munkához szükséges időegység. Minden munka egyenértékű. Vagyis ha egy sütemény elkészítéséhez 1 órára volt szükséged és ezt ajánlod fel, akkor ezért cserébe kaphatsz 1 órányi internet-tanfolyamot. A cserealapot a felajánlott termékek, szolgáltatások képezik.

A tagok a szociális segélyből élő munkanélküliektől az önmegvalósításra törekvőkön át az orvosokig terjed. Vannak, akik - jobb híján - így próbálnak megélni, túlélni, mások egyszerűen szabadidejüket használják arra, hogy másoknak segítsenek, vagy egyszerűen hobbijuknak hódoljanak és közben valami mást kapjanak cserébe. Pl. én szívesen kötök, de 50 db sállal nem tudok mit kezdeni, ezeket el tudom cserélni mondjuk takarításra, vagy nyelvtanításra, kertgondozásra. Vagy épp nincs kertem, de szívesen kertészkedem, másnak meg pont kertészre van szüksége.

Gondolom, hogy barátok között a hasonló csere-bere működik, de jó lenne ezt egy kicsit tudatosabban csinálni, hiszen mindenki csak nyerhet vele.


3 megjegyzés:

  1. Még sokan nem érzékelik ennek a csere-bere (barter, kaláka, kollektíva) szükségességét. Nem figyelik/követik az iránymutató tendenciákat, de egyre többen igen.

    Sajnos lesznek akik későn kapcsolnak, és már képtelenek lesznek megfelelően asszimilálódni egy-egy közösséghez, és még mindig azt fogják hinni, pénzükért megkapják azt, ami "jár" nekik.
    Ez igaz is... Mivel önmegvalósításukat, siker fogalmát anyagi (pénz) területen képzelték csak el, így ezzel a hittel, és felfogással pont annyit fognak kapni pénzükért, amennyi "jár" nekik...
    Lesz idő, mikor kiderül, eddigi életvitelükben, kényelmükben, és napi rutinnal-élésük közepette mennyiben merült ki náluk a "MI" tudat fogalma az "ÉN" tudat fogalmával szemben? - vagy lehet, ez fordítva igazabb?
    ;-)

    VálaszTörlés
  2. A csoporttársaim sem igazán értették. Az egyik azt ismételgette, hogy hogy lehetne egyenértékű a takarítás a fogászati kezeléssel, mikor az egyik sokkal többet tanult és sokkal több pénzt is kapna a munkájáért. 1. Ha lenne munkája (ehhez a fogorvos talán nem jó példa, de behelyettesíthető), 2. Van, akinek nemcsak anyagi igényei vannak, hanem a lelkét is ápolja egy-egy ilyen "önkéntes" munka, 3. Sokan bármit megadnának érte, csak ne kelljen takarítaniuk (ez is behelyettesíthető mással). :)

    VálaszTörlés
  3. Pontosan. Másik, hogy sajnos a kétkezi tudást, vagy annak a tudásnak birtokosát? - lekicsinylik, pedig általánosan sok értelmiség nem tudna összerakni, de még csak javítani se pl. egy mosógépet, egy asztalt, de még tapétázni se, vagy korrektül festeni falat, fémet, stb. arról nem is beszélve, hogy mit enne, ha vetni aratni nem tudna/akarna, de pl. összerak egy jogi dossziét, vagy tervrajzra vet egy indítómotort olyan közösségben ahol ezekre a mindennapokban semmi szükség, de pl. arra igen, hogy vigyázzon a gyerekekre addig, míg mittomén a többiek az élelmezéssel foglalkoznak...

    Mindenkinek van értéke, amit be tud dobni! Csak nem biztos, hogy a megváltozott viszonyokban és környezetben az az érték(e), amire Ő gondolt...

    VálaszTörlés