2011. február 28., hétfő

Itália 1 - Milánó, Verona



Távolba (USA) szakadt kedves barátunk (Árpád) viszontlátása mindig nagy öröm. Erre ez alkalommal Milánóban nyílt lehetőségünk. Nem is haboztunk sokáig, szombat hajnalban vonatra pattantunk és röpke 4 óra alatt (egy zürichi átszállással) már Milánóban is voltunk. Olasz földre lépésünk azonnal egy kis "kalanddal" kezdődött: leállt a motor, leállt a vonat, kialudtak a lámpák, megszűnt a légkondicionálás. Húsz percnyi telefonálás, intézkedés, fontoskodva jövés-menés után a vonat újra elindult.


Milánóban gyönyörű napsütés, virágzó fák és bokrok és a belvárosban hatalmas tömeg fogadott minket. Nem, ők nem miattunk gyűltek össze. Mint utóbb kiderült, a nagyfokú rendőri jelenlét és a sok fotós a Milano Fashion Week alkalmából tolongott a városban. Néhány helyen - az utcán - üvegpavilonokat állítottak fel, amiben profi fodrászok készítettek frizurát a vállalkozó szelleműeknek (az ajtóban toborzó lányok álltak). Egyenesen a dómot vettük célba, hiszen a város geometriai középpontjában álló - és 500 év alatt elkészített - épület a város egyik legfontosabb attrakciója. Itt találkoztunk Árpádékkal is és a - minden képzeletet felülmúló - tetőn már közösen sétáltunk. Itt nem csupán a toronyban lehet körbesétálni (hiszen a dóm egyik különlegessége, hogy hiányzik a harangtornya), hanem az egész tető egy "sétatér".

A nagy tömeg azonban nem volt olyan vonzó, ezért hamarosan elhagytuk a várost és elindultunk Velence felé. Úgy döntöttünk, hogy útközben megállunk Veronában. Még szürkület előtt odaértünk, így még világosban láthattuk ezt a hihetetlenül szép, nagyon jó állapotban megmaradt, hangulatos városkát. Egyik fő látványossága a Római Birodalomkorában épült egyik legnagyobb és legjobb állapotban megmaradt amfiteátruma, az Aréna, ami manapság nyaranta operaelőadásoknak ad otthont. 22.000 fő befogadására alkalmas... Rövid sétával a Piazza delle Erbe térre érkeztünk. A város egyik legszebb terének tartják, nem véletlenül. A tér egyik sarkán van egy kis bolt, aminek nincs kirakata, ill. üvegfala. Az utcafronton ül két idős férfi, egy-egy varrógép mögött. A gyerekeket leszólítják, így Bogit is: "Come, I have a present for you" (honnan látta, hogy nem olasz?). Megkérdezte a nevét, majd egy kartonlapra - amin a cég honlapjának neve is szerepel - ráhímezte egy szívecske kíséretében Bogi nevét. Ügyes eladási technika. Mindezt kb. 1 perc alatt. Az idő rövidsége miatt nem tudtunk mindent megnézni, még kívülről sem, így a híres Júlia erkélyt sem (a Rómeó és Júlia ugyanis itt játszódott, mint tudjuk), viszont megéhezvén egy kis mellékutcában betértünk egy templomba - vacsorázni. Nem hittünk a szemünknek, hogy valóban étterem, ill. pizzéria van benne. Döntésünk nagyon jónak bizonyult: az étel fantasztikusan finom volt, a hangulat egyedi, hiszen egy - már nem templomként működő - templomban ettünk. Külön érdekesség volt, hogy közvetlenül az asztalunk mellett üvegpadló volt, hogy a templom alatt található kripta látható legyen. Hát igen, egy kicsit azért bizarr.



Már jócskán este volt, mire újra autóba szálltunk és Velence elővárosáig meg sem álltunk. Itt derült ki - számunkra -, hogy Árpádék más szállodában lesznek, így az esti beszélgetés ugrott. De mivel korán keltünk és már 11 óra lemúlt, végülis úgyis fáradtak voltunk és másnap újabb hosszú nap várt ránk.
Fényképek itt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése